A titánt Martin Heinrich Klaproth német vegyész fedezte fel 1795-ben, és a titánokról nevezte el. Ők a görög mitológiában Gaia és Uranosz gyermekei, az erő megtestesítői voltak, az elnevezés az anyag keménységére és tartósságára utal.
Bár a titán a 9. leggyakoribb elem, színtiszta formában csak igen költséges eljárás során, 1910-ben állították elő először, majd 1932-ben Wilhelm Kroll alkalmazta a ma is használatos eljárást (Kroll-módszer). A rendkívül költséges előállítást azonban ellensúlyozzák különleges tulajdonságai, melyek miatt a hadiipar, repülőgépgyártás, űrhajógyártás, később szerszámipar területén nagy népszerűségre tett szert.
Az ékszeripar azonban csak 1990-től kezdte használni, a high-tech eszközöknek köszönhetően. Előnyös tulajdonságai miatt először gyűrűket készítettek belőle, majd népszerűségének gyors emelkedése magával hozta a szélesebb körű felhasználást (fülbevalók, karkötők, nyakláncok, medálok stb)
Melyek azok a tulajdonságok, amik a XXI. század egyik legkedveltebb ékszer-alapanyagává teszik:
A felsorolt tulajdonságaik miatt nem csoda, hogy a titániumból készült ékszerek rendkívüli népszerűségre tettek szert napjainkra, és egyre nagyobb választékban állnak a vásárlók rendelkezésére.
Arany sávos titánium karikagyűrű